Történelem

BÓKAHÁZA története

 

1998-ban Dóber Viktor somogysárdi nyugalmazott plébános, a képviselőtestület felkérésére elkészítette Bókaháza történetét, középkortól napjainkig, mintegy 900 oldalnyi terjedelemben, levéltári és egyházi dokumentumokat, valamint néprajzkutatók munkáit használva fel forrásként

Ebből szeretnénk rövid ismertetőt adni Bókaháza történetéből.

A mai értelemben vett Bókaháza, a történelem során három falu Mindszent, Bókaháza, Újfalu, összefonódásából jött létre.

Mindszent, a feltételezések szerint Árpád-kori falu volt, amely már Szent István korában létezhetett, igaz erről írásos dokumentum nincs, csak a földben található falmaradványok támasztják alá ezt a feltételezést. Az első írásos okirat 1200-as évekből származik.    Mindszent századokon át a Zala völgye egyik legvirágzóbb faluja.

Zala völgyét először is meghatározta maga a Zala folyó nyújtotta halászás, állattenyészés szempontjából a part közelében lévő rétek, a gabonatermelésre a lankás domboldalak szántóföldjei nyújtottak lehetőséget, végül pedig a domboldalakon szőlőkultúra virágzott.

Újfalu az 1300-as évektől ölt falu jelleget, mindkét falu a Zala folyó árterületén helyezkedik el.
Az 1400 évek végén a Balaton vízszintje megemelkedett, ezért mindkét falunak feljebb, a domboldalakra kellett telepednie, egy nagy árok választotta el egymástól őket. de sorsuk a történelem során összefonódott.

Bókaháza neve először az 1400-as években jelenik meg az oklevelekben, elnevezése a Bóka nemesi családra vezethető vissza, eddig, mint önálló falu nem létezik, hanem Mindszent részközsége.

Középkorban hosszú időn keresztül virágzó szerzetesi élet folyt e tájon.

Első templom 1253 körül épült a mai temetődombon, 1200-as évektől keresztes lovagok, 1300-tól 1474-ig a zalavári bencés szerzetesek, majd 1474-től a pálos szerzetesek lelkipásztorkodása folyik.

Mindkét falu az un. „királyi útvonal” mentén helyezkedett el, ezért a középkor vészterhes időszakaiban kemény próbának voltak kitéve.

1526-tól kezdődően a török portyázások, nehezítették őseink életét, majd a török seregek átvonulása okozta pusztítások a faluk elnéptelenedéséhez vezettek, előbb Mindszent, majd Újfalu, végül Bókaháza is elnéptelenedik az 1650-es éves végére

Amíg Mindszent és Újfalu teljesen puszta maradt, addig a Bóka család nem hagyta a török időkben sem elpusztulni birtokait, hanem árendába, illetve zálogba adta zalaapáti gazdának.

A török seregek kivonulása után 1715 táján a Bóka család volt az első, amely megkezdte a falu újjáépítését, több más nemesi családdal együtt.

Bókaházi nemesek nagyrészt írástudó emberek voltak, s módot kerestek az iskolázásra, a vármegye életében is szerepet játszottak.

Őseink nehéz, küzdelmes életet éltek, harcolva a természettel, az elemekkel és nem utolsósorban egymással, erről tanúskodik a levéltárban fellelhető számos peranyag.

A falu az 1800-as évektől fejlődésnek indult, néhány adat a népesedés növekedéséről:

1785-ben – 287 fő

1880-ban – 510 fő,

1885-ös kolerajárvány megtizedelte a falu lakosságát 396 fő, majd

1949-ben – 665 fő

 

Bókaháza hívei 1757-ben újjáépítik a templomot, immár szilárd anyagból, de 1810-ben villámcsapás éri, misézésre alkalmatlanná vált, és megközelítése is nehézkes volt, ezért önerőből egy új templomot építenek a falu közepén. amely 1857-ben felújításra szorult, majd 1945-ben kibővítésre került. Újabb felújítása a 60-as években, és 2000-ben történt.

A falu északi végében található kastély a Botka család ősi birtokán, a 18. század végén épült, az államosítás után iskolaként működött, majd szociális otthonnak adott helyet, jelenleg a Csillaghy és Fürstenberg család tulajdona.

Mint már említettem Bókaháza lakosai tevékenyen részt vettek a történelem sorsfordító eseményeiben: 1848-as szabadságharc      11 honvéd harcolt

I.           Világháborúnak – 20 hősi halottja

II.         Világháborúnak – 16 hősi halottja volt.

 

Emléküket mai is őrizzük, a temetőben felállított emléktáblákkal.

Ami az oktatást illeti 1874-ig felekezeti, majd önálló községi iskola működött a faluban, az 1960-as évek végétől először Zalacsányhoz, majd Zalaapátihoz körzetesítették.

A közigazgatás tekintetében településünkön önálló Községi Tanács székelt, Nagy Gyula elnöksége idején, majd az iskolához, hasonlóan Zalaapátihoz kapcsolták.

1959-ben megalakult a Tsz, 1974-ig önállóan működött majd a Zalaapáti Tsz-el egyesítették.

A termelőszövetkezet megszűnésével a helybeli munkalehetőségek beszűkültek, egyre többen a közeli, vagy távoli városokba költöztek, a jobb megélhetés és biztos munkalehetőség reményében.

A rendszerváltozás nagy fejlődésnek lendítette a falut, de sajnos a népesség csökkenése megállíthatatlan, - épp úgy, mint országosan – jelenleg 320 lakosa van falunknak.